Az ablaknál álltam, néztem ahogy köd lassan leereszkedik, s mint tejfehér függöny, eltakarja a szemközti házakat. Csak a kapuig látok el, de szerencsére kigyulladt az utcai lámpa. A sűrűsödő ködből hirtelen ott terem egy fekete autó, éppen a házam előtt, hallom csapódik az ajtó, nyílik a kapu. Egy kislányt látok jönni az ablak alatt, fel a lépcsőn. Ösztönösen nyitom az ajtót, de nincs ott senki.
A semmibe bámulok, a hűvös szél arcomba csap, megborzongok. Halucináltam volna?
Kinyitottam a kaput, mert az ajtóból egyértelműen láttam az autót, de az utcán nem volt egyetlen jármű sem.
Nem ittam alkoholt, gyógyszerrel sem élek, mi a csuda történt akkor?
Másnapra elfelejtettem mi történt, olvasgattam amikor újból hallom csapódik egy kocsiajtó. Biztos a szomszéd jött haza - gondoltam, de a kapunyikorgásra már letettem a könyvet.
A tegnapi kislány jött az ablak alatt, fel a lépcsőn, nyitom az ajtót, sehol senki. Valami furcsa félelem fog el.
Nincs magyarázat, nem beszélek róla senkinek, még azt hinnék megbolondultam.
Harmadik nap a kapu előtt vártam, de nem bírtam sokáig, majd lefagyott a lábam. Alighogy beértem a házba, hallottam a jól ismert hangokat, nyitom az ajtót, majdnem hanyatt estem, mert én álltam szemben velem, csak harminc évvel fiatalabban.
-Hát te? - kérdeztem remegve. - Mit akarsz tőlem?
-Csak be akarok menni, mert hideg van - szólt a kislány vékonyka hangon.
-Gyere! - tártam ki az ajtót.
-Nem merek, mert odabent... Itt vannak még? - kérdezte tágra nyílt szemmel.
Nem tudtam mire gondolt.
-Nincs itt senki - győzködtem.
- Biztos?
- Biztos.
- Én félek, mert ők gonoszak - suttogta, riadt szemeiben láttam a rettegést, ekkor belémhasított a felismerés.
Én vagyok ő, én félek, énem egyik része úgy működik mint ez a rémült kislány, akit kivetítettem magamnak. Amikor megérintettem semmit nem érzett a kezem, csak a levegőt markolászta.
Meg kell nyugodnom és ki kell derítenem, mi okozta ezt a furcsa, ijesztő élményt. Mi van a múltban, milyen titok lappang, ami tudatalattiból most, karácsony táján akar a felszínre törni.
Főztem egy jó erős kávét és elkezdtem gondolkodni.
Eszembe jutott, hogy egy dobozban a szekrény tetején fényképek vannak, régiek. Már jó ideje nincsenek kézzel megfogható képeink, csak digitálisak. Már a papírkép érintése is vissza visz a múltba...
Nézek egy régi, karácsonyi képet. Én vagyok rajta, egyedül a fa alatt, szájam sírásra görbült, pedig örülnöm kéne, mert lában előtt ott hever egy doboz, benne egy gyönyörű porcelán fejű baba.
Belém hasít egy érzés, hallom a csattanást, látom a törött fejű babát, Ili néni dühös arcát.
- Hogy te milyen ügyetlen vagy, nézd mit csináltál! Ha tudnátok mennyibe került! - nézett szemrehányóan anyámra, aki szerencsétlenül próbálta összeszedni a porcelán darabokat.
- Mondtam neked, ne vegyél ilyen drága holmit Zsuzsinak - szólalt meg apám.
- Nem is a Jézuska hozta? - sírtam el magamat.
- Hát még mindig ezzel a mesével etetitek? - csodálkozott Gyuri bácsi, Ili néni férje.
- Nincsen is a Jézuska? - kaptam fel a fejemet.
- Kicsi szívem, gyere segíts nekem a konyhában - fogott kézen az anyám, az arcán láttam, meg tudta volna ölni Ili nénit, apám nővérét...
Még két nap, és megérkezik Ili néni. Nyolcvanhat éves, és csak én maradtam neki, ezért nálam tölti a karácsonyt. A szüleim is itt lesznek, a gyermekeim viszont nem érnek rá az idén hazajönni, nem várok tőlük magyarázatot, elég, ha eszembe jut a saját gyermekkorom. Ili néninek szerencsétlenségemre nem volt saját gyermeke, ezért rajtam élte ki szadista hajlamait. Szándékosan vett mindig olyan játékokat, amivel nem lehetett játszani, olyan ruhákat, amiket tönkretett a ráömlő kakaó, mert olyankor anyu kimosta és a pamutbársony anyaga nem bírta a mosást, én pedig nem bírtam örökké tiszta lenni, mert milyen gyermekkor az, ahol semmit nem szabad.
Felnőttem, de utálom a felnőtteket, persze nem mutatom ki, mert a szüleim megtanítottak viselkedni, de engem minden karácsony kikészít mert ahelyett, hogy Jézuska születésének örvendeznék, eszembe jut az a nap, amikor Gyuri bácsi megölte az én Jézuskámat.
2022. 12. 19
Megjegyzések
Megjegyzés küldése