Kondra Katalin: A gyöngy


Mi ez a csend? Nincs szó, se dallam, 
harang se kondul csak szél fütyül 
a kopár tetőn s egy gyerek.
Csillagok nézik, a hold is csodálja,
hogy ebbe a néma pusztaságba
élnek még emberek. 
Mi ez a csend? Senki se mormol
értük egy imát valahol?
Az Isten látja egyedül őket,
és néha-néha lehajol,
elszór egy-egy gyöngyöt, kiknek
sírása felveri a néma csendet,
nevetést lop az asszony ajkára,
apávát teszi a férfiembert
és pótolja a sok csillagot
mert hullanak egyre, szüntelen,
vigasztalgatja azokat
kiknek élete szürke és fénytelen.
Apjuk, anyjuk messze, távol 
keresi keserűn kenyerük,
míg otthon az öregek, az unokában 
próbál találni gyönyörűt,
valamit, amit keresett
egykor egy gyöngyhalász.
Ha az még ott van, 
bárhová vet sorsod
egyszer úgy is hazatalálsz. 

/Kondra Katalin/


📷  Internet




HANGOS VERS ITT 🔽

https://m.youtube.com/watch?v=n-1Emvw2LwE

Megjegyzések