V. Erik egy szűk, sötét szobában feküdt összekuporodva az ágyon, feje iszonyatosan lüktetett, agya lázasan zakatolt, szemei meredten bámultak az ajtóra, amelyen keresztül pár perce a szörnyeteg távozott.
Nem értette mi történik vele és miért, de rettegett és rá sem bírt nézni a tálcára, amit a szörnyeteg hozott.
Be vagyok zárva - gondolta keserűen.
"Elviselhetetlen, hogy nem láthatlak" - villant fel a telefon kijelzőjén egy üzenet.
V. Erik visszaemlékezni próbált a nap elejére, de csak addig jutott el, hogy kémia óra volt, amit utál, mert kémiából mindig katonás jegyei voltak, egy-kettő…
Olyankor a szörnyeteg hangja pattogott, ő pedig fülére nyomta valószerűtlenül nagyra nőtt kezeit, hogy ne hallja, amit már vagy ezerszer hallott.
Már beletörődött, hogy utcát fog majd söpreni vagy vécét pucol amint tizennyolc éves lesz, de addig mért nem csinálhat, amit akar?
Szóval, a kémia óra eseményei után hazatérve, családi balhé balhé kerekedett, ami miatt erős vágyat érzett, hogy rágyújtson egy cigarettára. Kísérletnek fogta fel, egyrészt a határokra volt kíváncsi, hogy meddig mehet el, másrészt meg arra, hogy reagál a szervezete, amikor reakcióba lép a kátránnyal és a nikotinnal. A teszteredmény minden vonatkozásban pozitív lett.
Először csak szédült, majd kicsit émelygett, és nagyon köhögött, erre a családi alakulat összerohant, s miután életet vertek belé, jött a szobafogság.
Amíg csak hallott a kémiáról nem sejtette, hogy ilyen, ha működik. Pech, hogy időnként az embernek iszonyú vágyai lesznek elérhetetlen dolgok után, mint például a szülők pénze, amiből a cigit vette. Hát ezért vannak tele a börtönök!
A szörnyeteg is ezt mondta - jutott eszébe.
"Ha így folytatod, a börtönben végzed! "
Körülnézett. A helység kisebbnek tűnt, mint azelőtt. A egész teret az ágy foglalta el, bár volt még egy nagy szekrény, egy íróasztal, egy szék, egy polc, tévé, laptop és mindenféle cuccok… ruhák, kajamaradékok, papírzsepik…
Az ablakot pillantotta meg utoljára, mert sötét volt. Gyors mozdulatokkal szétrántotta a függönyt és meglepődött, hogy nincs rajta rács.
Fura - gondolta. Úgy emlékezett, mintha szörnyeteg rácsot is emlegetett volna, amikor balhéztak. De meglehet, hogy csak álmodja ezt az egészet, vagy valamelyik filmben van éppen...
Legalább ezer filmet látott már, némelyik valósággal beszippantotta, olyankor mindenféle szerepeket játszott és nehéz volt visszajönni.
Emiatt szörnyeteg kitalálta, hogy pszichológushoz kell menni, és azóta mennek. Ott lehet beszélni, de csak a szerintük normális dolgokról mint iskola, tanulás, jövő és könyvek.
Egyszer megkérdezte a nő, hogy mit olvasott legutóbb, hát ő sem előbb, sem utóbb nem olvasott semmit, de persze valamit mondani kellett, és az a könyvcím ugrott be, amit pár napja az apja asztalán látott.
" Szörnyeteg a hajtóműben " - mondta.
A pszichológus arcán látszódott, hogy nem ez volt nyerő válasz, ezért aztán kíváncsi lett, hogy vajon mi van abban a könyvben.
Amikor hazajöttek, gyorsan le is nyúlta, most épp az ágy alatt van, mert nem akarja, hogy szörnyeteg rájöjjön, hogy ő olvas.
Amikor a ház elcsendesedett, s feltehetően mindenki aludt, elővette az ágy alól a könyvet és olvasni kezdte ...
"Az isteneknek nem a vér a fontos, hanem maga a cselekedet. A világ körforgásának fenntartása múlik az áldozaton. Akiknek a vér és a hús kell csupán, azok az emberekre akaszkodó démonok és szörnyek. Minótaurosznak nem azért áldoztak szüzeket Kréta szigetén, hogy a nap felkeljen vagy az elvetett búza terméssé érjen. Neki hús és vér kellett. Nem isten volt, csak egy szörnyeteg. Akárcsak a mi lényünk a hajtóműben. Itt, a Mithrason.” *
A szörnyeteg szó szöget ütött. Úgy érezte mindent meg kell tudnia róla, van- e azonosság a regénybeli és aközött, aki őt kínozza.
"A Mithras a világ leghatalmasabb emberalkotta űrhajója. Azzal a küldetéssel indul útnak a csillagközi térben, hogy száznegyvenezer utasával egy új bolygóra menekítse az emberi fajt. Ám a sok évtizedes utazás során a hajó gépházában életre kel egy titokzatos szörnyeteg, melynek éhségét minden hónapban csak gyermekáldozattal lehet csillapítani.
Nathan Evans, a Mithras orvosgenetikusa vezeti a laboratóriumot, ahol az áldozatra szánt klóngyermekeket előállítják…" **
Eriket ez a szó " klóngyermek" hirtelen egy sötét szakadékba lökte. Úgy érezte sejtései igazak és nincs menekvés, ő egy kísérleti alany, akivel bármi megtörténhet.
"Nathan Evans, évek óta dolgozik a legteljesebb elszigeteltségben. Munkája lassan tönkreteszi minden emberi kapcsolatát. Amikor pedig az egyik klón a megszokottól eltérő módon kezd fejlődni, az egész űrhajó, sőt talán az egész emberiség sorsa veszélybe kerül…" ***
A lapok egyre fogytak, észre sem vette, hogy múlik az idő, ahogy azt sem mióta olvas, hány napja már. Ha valami kizökkentette, ideges lett, nehéz volt letenni úgy, hogy két oldal múlva derül csak ki, mi lesz azután….
Mindközben a szörnyeteg időnként beosont, hozott és kivitt dolgokat, úgy tett, mintha nem venné észre a merénylőt, aki gyorsan párnája alá rejti a zsákmányt, ha nyílik az ajtó.
-Te, ez a gyerek olvas - szólt a párjának kaján mosollyal.
- Hát ezért nem találom sehol a könyvemet! - kapott észbe a férfi. - Az jó, hogy olvasással büntetjük, csak az a baj, hogy az a könyv nem neki való.
- A szörnyeteg a hajtóműben? - kérdezte a nő. - Az olvasásnak is lehet mellékhatása, de most azt gondolom, hogy az a lényeg, hogy végre olvas. A többit majd meglátjuk.
V. Erik maga sem tudta, hány napig tartotta magát önkéntes szobafogságban, mert amikor olvasni kezdett, már nem érezte magát rabnak, a könyv végére a szörnyeteg is megszelidült, sőt gondoskodó anyává lényegült.
A kajás tálca egész halkan koppant az asztalán, az ajtó sem csattant, mint máskor.
Aznap, amikor az utolsó oldalt is elolvasta, kilépett önnön börtönének széles ajtaján, azaz ismét hajlandó volt a vacsoráját a többiekkel együtt, a nagy asztalnál elfogyasztani, és a nagy fehér főnökkel olyan dolgokról beszélgettek az esti tea mellett, hogy az anya-szörnynek a megkönnyebbüléstől titokban könnyes lett a szeme.
***Szélesi Sándor: Szörnyeteg a hajtóműben
Megjegyzések
Megjegyzés küldése