Székelyföldön születtem,
el sosem vágytam
de a sors mást akart.
Nem idegen országban
élek, tesvéreim akik itt
vannak, szép a táj,
hiányoznak mégis
a hegyek, tudom a
Hargita hazavár,
hazamennék én is...
Nem tudom, más népeknél miként van, még mindig keresem a választ arra, miért indul olyan nehezen otthonról a székely?
Mi vonzza és taszítja itthon és otthon között, miért megy, ha nem akar, és miért marad, ha menne?
Annyi könnyet, fájdalmas sóhajt sehol nem látni, mint ott, ahol egy székely útnak indul. Hatalmas batyukat, nehéz terheket cipel. Viszi a hazai ízeket, illatokat, úgy talán könnyebb kibírni. Könnyezve búcsúzik és vele könnyeznek azok is, akik az induláshoz elkísérték.
A székely vándor kicsit olyan, mint a mesebeli legkisebb királyfi, aki mostoha sorsa miatt megy világgá, de azzal a céllal, ha már így alakult, kipróbálja a szerencséjét. A valóság azonban az, hogy a legtöbb székely királyfi, királylány, idős szüleit, kicsi gyermekeit hátrahagyni kényszerülve vág neki a nagyvilágnak, és a megtalált szerencse nem olyan nagy, mint amekkora ára van egy-egy ilyen útnak.
A székely ember szülőföldhöz való kötődése a világpolgár számára megmagyarázhatatlan. Alapja olyan erős, vele született öntudat, kötelezettség, mely apáról fiúra száll. Ezt sehol nem tanítják, csak egyszerűen eszerint élnek. Az alig egyéves gyermeknek is van népviseleti ruhája, ahogy megtanul beszélni, már tudja a himnuszt.
A környezetnek, a tájnak, a hagyományoknak és az ünnepeknek életre szóló hatása van, ezért, ha egy székely elhagyja a szülőföldet, örök sorsa lesz a honvágy. A honvágy pedig olyan vezérfonal, mely újra és újra visszavezeti oda, ahonnan elindult. Sehol nem lesz olyan jó, semmi nem lesz olyan szép és hiába próbálják elferdíteni, megváltoztatni, nem lehet.
Ha olykor el is téved, mindig talál magának az égen egy csillagot amely egészen bizonyos, hogy Erdély fölött ragyog.
2020. 06. 23.
📷
https://gyerektv.com/rajzfilmsorozatok/magyar-nepmesek-kiskondas.mese
Megjegyzések
Megjegyzés küldése