Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Galicia, Lodoméria, és Jeruzsálem királya. Nemes és bátorszívű uralkodó. Lovag és keresztény. Lássuk kiről is van szó.
A mai cikkemben a történelmünk egyik elfeledett, és lebecsült fejezetét boncolgatom újra, méghozzá a II. András királyunk által vezetett ötödik keresztes hadjáratot, és ennek a fejleményeit.
Bár nem született királynak ( csak másodszülöttként látta meg a napvilágot III. Béla és Chátillon Anna gyermekeként 1177-ben) bátyja Imre mögött. Testvére halála, és III. László elüldözése után 1205 május 29-én királyá koronázták. Apja a pápának ígéretét neki kellett beteljesíteni, mégpedig hadjáratot vezetnie a Szentföldre és megkísérelni Jeruzsálem visszavételét a szaracénoktól. 1215-ben III. Ince pápa az előző kudarcba fulladt keresztes hadjárat után újabbat hírdetett. Az európai belháborúk miatt csak kevesen csatlakoztak a hadjárathoz. A pápa többszöri sürgetésére András 1217 nyarán indult meg , seregéhez VI. Lipót osztrák főherceg is csatlakozott. A tervek szerint Genovai hajók szállították volna át a sereget a Földközi –tengeren, de túl sokat kértek érte, és a megfelelő számú gálya sem állt rendelkezésre. Királyunk ekkor Velencéhez fordult, és a szárnyas oroszlán városa a kalmár szellem jegyében készségesnek mutatkozott a segítség nyújtásra, ha András átengedi neki a szállítási költésgeken felül az adriai Zára városát. Megkötötték az alkut, és a csapatok útnak indultak. Zágráb Spalató érintésével Ciprusra ahol csatlakozott hozzájuk I. Hugo ciprusi király is, majd 1217 késő őszén kikötöttek Akkóban (ma Acre városa). Sereg nagyságáról megoszlanak a vélemények. Spalatói Tamás (aki későbbiekben a Muhi csatáról is beszámol majd 1241 tavaszán) főpap tízezerről ír. Szemtanúként rögzíti, hogy a hajókra az elindulni szándékozók nem fértek fel, sokaknak vagy haza kellett térniük, vagy várni a következő tavaszig. Kézai Simon pedig arról tudósít a Képes Krónikában, hogy II. András királyt székely lovasok is elkísérték. Az első jelentős haditanácsot Akkóban tartották meg, a három lovagrend nagymestere ( a johanniták, a Templomosok, és a német lovagrend), a keresztes vezetők részvételével a magyar király sátrában. A hadjárat kezdetben felderítéssel, és élelemszerzéssel indult. Az előző években meglehetősen nagy volt a szárazság a vidéken, a keresztesek ezért indultak először a termékenyebbnek tartott déli síkságra Riccardana (Tell Kurdana) felé, ahol tábort vertek. November 3-án a jeruzsálemi pátriálka Rudolf és Vitry Jakab (Jacques de Vitry) akkoni püspök személyesen jelent meg András király, és Lipót herceg előtt a Szentkereszt ereklye egy megmaradt darabjával. Al-Ádil szultán fia, al-Muazzam Nábluszból figyelte a kereszteseket, de apja nem engedte, hogy megtámadja őket, inkább vissza vonult előlük. A keresztesek 1217. november 4-én indultak el, felderítették a Tábor-hegyi erőd környékét, november 10-én átkeltek a Galileai-tenger közelében a Jordánon, a vízparton észak felé több irányba is elindultak, majd Jákob gázlóján átkelve visszatértek Akkonba, miközben gazdag zsákmányra tettek szert. Rövid Akkoni pihenés után a tényleges katonai akciók a Tábor-hegy megtámadásával indultak, ami már a kezdetektől szerepelt a keresztesek terveiben. A hatalmas erőd egy kiemelkedő 600 méter magas sziklás fennsíkon épült, 77 torony és kétezer fős helyőrség védte. Akkonból a Galileai-tenger felé vezető utat ellenőrizte. A keresztesek november 30-án érkeztek az erődhöz, és egy helyi renegát vezető segítségével a ködöt és a borongós időt kihasználva észrevétlenül megközelítették a várat. December 3-án rátámadtak a várnagy csapatára és legyőzték azt, de az erődöt nem sikerült bevenniük. Itt visszarendelték a betörni készülő csapatokat, a taktika végül igazolta a magyarokat, mert hónapokkal később a muzulmánok önként feladták és lerombolták a Tábor-hegyi erősségüket. Francia források szerint András király az utolsó két hadjáratból kimaradt „kényelmi szempontok” miatt.
II. András pár hónap után rájött, hogy a sereg nem elég ütőképes a meghatározó hadműveletek indításához. Az 1217-1218 telén elszenvedett érzékeny katonai veszteségek s megbetegedése- Spalatói Tamás megjegyzése szerint megmérgezése- talán még inkább megerősítette abban, hogy seregét hazavezeti.
Körülbelül ennyit lehet találni annak aki a téma irányt érdeklődik. Egy bohém király „ereklyeszerző hadjárata” a Szentföldön ami teljesen kimerítette a magyar államkasszát és közben otthon Magyarországon meggyilkolták a feleségét Merániai Gertrúdot. De pillantsunk egy kicsit vissza az előző dicsőséges keresztes hadjáratokra, és nézzük meg azt is mit mond az ellenség, vagyis miről szólnak az arab források.
Az első keresztes hadjárat. 1096-1099.
1095-ben a clermonti zsinaton II. Orbán pápa kereszteshadjáratot hírdet az 1076-ban arab kézre került Jeruzsálem visszavételére, aminek vezetésére Szent László magyar lovagkirályt kéri fel, de a király korai halála megakadályozza őt abban, hogy a sereg élére álljon. A vezérek Bouillon Gottfried és testvére Baldouin lotharingiai, és I. Tarantói Boemund és ünokaöccse vezette fő erők előtt egy pár ezer fős előörs érkezett Magyarországra a zarándok útvonalakat használva Jeruzsálem felé. Amint átlépik a mosoni kaput rögtön dúlni fosztogatni kezdik a környéket, Kálmán királyunk azon nyomban szétveri ezt a siserehadat, majd a főerő megérkezésekor Gottfried öccsét és feleségét kéri túsznak addig amíg a magyar sereg kísérete mellett a kerestes csapatok ki nem vonulnak Magyarországról. (erről a kedves olvasó részletesen tájékozódhat Gregoory egyik előző cikkében az oldalon, amit I. Balduinról publikált – Ny. Gy.) De a Szentföldre érve sem maradtak el a rémtettek „ Maratban a mieink üstökben főzték meg a felnőtteket, a gyerekeket pedig nyársra húzták és felfalták.” Raoul de Caen francia történetíró.
A második kersztes hadjárat. 1147.
III. Konrád Német-római császár és VII. Lajos francia király vezette hadjárat 1148-ban Damaszkusz közelében katasztrófális vereséget szenved a muzulmánoktól a hadjárat sikertelenül, nagy veszteségekkel ér véget.
A harmadik keresztes hadjárat. 1089-1092.
Az angol I. Richárd a francia II.Fülöp Ágost, és Barbarossa Frigyes által vezetett hadjárat. Az angol-francia hadak a tengeri átkelést választották, Magyarországon csak a „Rőtszakállú” Frigyes vezette sereg vonult át. III. Béla királyunk biztosította a sereg vonulását, élelmiszer ellátmányát, és a császárt bőkezűen megajándékozta. Ha mondhatjuk ez a hadjárat is kudarccal végződött. Barbarossa Frigyes hetven évesen a melegtől felhevült testel egy folyóba esik és meghal, „Oroszlánszív” se tudja visszafoglalni Jeruzsálemet, sőt a hazaúton Babemberg fogságba esik Ausztriában a magyar határhoz közel, és csak óriási váltságdíj kifizetése után engedik szabadon.
A negyedik keresztes hadjárat. 1202-1204.
A Bizánci Császárság bukása. A Szíriába készülő francia-olasz lovagsereg Velence szövetségében, Bizánc ellen fordul, beavatkozik a császári család viszályába, majd 1204-ben beveszi és kifosztja Konstantinápolyt. A hódítók felosztják a birodalom területét: a szigetek zömét Krétával együtt Velence kapja meg, megvetve alapjait a gyarmatbirodalmának. A szárazföldön a keresztesek vezetői alapítanak államokat.
1212-ben szégyenteljesen gyerekeket küldenek a Szentföld felszabadítására. A vallási fanatizmustól feltüzelt gyerekek közül tízezer hal meg vagy lesz rabszolga.
Az első öt keresztes hadjárat után arra következtethetünk, hogy erkölcsi síkon törlesztenie kellett a kereszténységnek, ezt tette meg II. András királyunk. Bár arra gondolhatunk, hogy a magyar királynak nem feladata az országhatároktól több ezer kilométerre hadat viselnie, ő ezt mégis megtette, elvitte és vissza is hozta a seregét nagyobb veszteség nélkül. Ez előtte senkinek sem sikerült. Mostanában James Ross, és James Powell értékelése jelentett fordulatot az ötödik keresztes hadjárat megítélésében. Ők ideológiatörténeti és hadtörténeti meggondolásból tartják a szentföldi magyar részvételt korszakos jelentőségűnek, ami nem alaptalan. A magyar katonai egységeknek a középkorban földrajzilag és létszámukat tekintve ez volt a legnagyobb szabású vállalkozásuk, amit kiválóan megoldottak. Végülis nehezen magyarázható, hogy Jeruzsálem visszavételét, és a muszlim erők megsemmisítését miért II. András viszonylag kis létszámú, de remekül felszerelt és példásan fegyelmezett seregétől várja el a haza és nemzetközi történetírás. Ha volt dicsőséges keresztes hadjárat akkor az ötödik az volt. Érdekes módon a modern történészek sokkal kedvezőbben ítélik meg a magyar hadjáratot, mint maguk a kortársak. Legyünk hát mi is büszkék a példamutató magyar ősökre!
Ny.Gy.
Forrás:
Veszprémy László: A magyar király a Szentföldön
Amin Maalouf: A keresztes hadjáratok arab szemmel
Könyvajánló: Jan Guillou: Arn a templomos lovag
Megjegyzések
Megjegyzés küldése